Neverhood's Diary

 Legjobb barátnőm hamarosan koszorúslány lesz egy rokona esküvőjén, én pedig imádom a TLC csatorna Say Yes To The Dress-ét, úgyhogy közösen kezdtünk mélázni azon, hogy vajon mi milyenek leszünk a nagy napon, ha egyszer véletlen úgy hozza a sors. Kiderült, hogy számos menyasszony verzió közül választhatunk, mint például...

10. A minden mindegy típus

Neki teljesen mindegy, hogy mit vesz fel, hogy hogy néz ki, hogy egyáltalán menyasszony. A lényeg, hogy legyen egy papírja, hogy összekötötte az életét a párjával, még fogadást sem szervez, mert nem érti, minek kellene. Így is lehet élni, enyhe YOLO-val fűszerezve. 

9. A megalomániás

Mindenből a legjobbat, legalább négy ruhája van, ezt jól mindenki orra alá dörgöli, merthogy ő megteheti. A legmagasabb torta, a legtöbb virág, a legnagyobb násznép, a legdrágább és legnagyobb esküvő, brutális ékszerek, legcsillogóbb helyszín. A pénz nem számít, akár a csőd is eljöhet, a legjobbnak a legjobbját akarja.  Lényeg, hogy róla beszéljenek az esküvő előtt, alatt és után. 

8. A szexi

Mély dekoltázs, testre simuló, szinte átlátszó ruha, booty up, első táncnak betanult öltánc, a koszorúslányokra szándékosan csúnya ruhát erőltető ara, aki magasról tojik a társadalmi elvárásokra, lényeg, hogy mindenki a testére gerjedjen. Egy fokon túl már duplán gáz.

7. A mindent jobban tudok

Legalább a harmadik esküvőszervezőt rúgja ki, mindenbe beleszól (ami nem mindig baj!), senki véleményére nem ad, a vőlegényének véleménye sem lehet a nagy nap menetében, mert a menyasszony mindent eltervezett már. Tudja, hogy kell varni, tudja, hogy kell sütni, tudja, hogy kell a székeket kidíszíteni, tudja, mi a pap szövege... azt hiszi, mindent tud. Piszok idegesítő, általában belőle lesznek a szervezés végére a hiénák.

6. A sírós

Sír a ruha vásárlásakos. Sír a templomban. Sír a ceremónia alatt. Sír a tánc alatt. Sír tortavágáskor. Sír reggel. Sír este. Sír józanul. Zokog részegen. Az élet szép. 

5. A hejcegnő

A kicsi lány, aki tíz éves kora óta az esküvőjét tervezi, csili-vili dijáznnal, a leghabosabb ruhában, ami csak az üzletben található. Az nem számít, hogy alig tud benne mozdulni, csak egy napra ő legyen a hercegnő, és mindenki csak az ő akaratát teljesítse. Ehhez általában a vinnyogóan magas hang, és a végtelen pénztárca is társul.

4. A DIY

Kreatív elme és ügyes tervezés kettőse. Van elképzelése, vannak megoldásai és vannak igényei. Kicsit bohém, kicsit rusztikus, de ha sikerül, akkor nagyon szép ceremónia kerekedhet belőle. Akkor kezd kissé problémás lenni  a dolog, ha a DIY ötleteit mindenkire ráerőlteti a pár, így a násznépnek kell, pl. összeraknia a padot, amire egyáltalán le akar ülni, amolyan Ikea interjú stílusban. Aki nem dolgozik, ne is egyék. :D

3. A különleges

Az ő ruhája biztos, hogy nem fehér, vagy annak árnyalataiban pompázik. Az ő csokra biztos nem virágokból áll. Az ő menüjében helye sincs a klasszikusoknak. Az ő fotói biztosan nem beállítottak. Igenis azt akarja, hogy más legyen, mint a többiek, és hogy mindenki róla beszéljen. 

2. A pszichopata

Aki teljesen megkattan a szervezésben, és mire az esküvőre kerül a sor, érzelmi és pénzügyi roncs. Gyakorta előfordul, általában nászút helyett a rehabilitáción köt ki.

1. A klasszikus

A menyasszony, aki tisztában van szerepével, tisztában van az esküvő és a házasság (!) súlyával is, nyitott új dolgokra, de ragaszkodik az elképzeléseihez is. Szerelmes és boldog, és ez a legfontosabb a nagy napon.

Persze, nagy szám van így 20 évesen, nem jegyeztek még el, nem is vagyok házasság párti, de azért kérdezném: szerintetek lehet még bővíteni a listát? :)
június 12, 2016 No comments
Igen, így majdnem június közepén jutok el odáig, hogy értékeljem az előző hónapot (köszi, vizsgaidőszak), de így legalább jobban átgondolhattam és összeszedhettem a kedvenc videóimat, sorozatot, történést... egyszóval mindent.
Spoilerek, Spoilerek mindenhol.
Ha már naplót írok, érdemes jelzőtáblát tűznöm egyes eseményekhez. Így következzen május...

... kedvenc filmje

Egyértelműen az Amerika kapitány: Polgárháború a nyerő, mondjuk más mozira el sem jutottam. Óriási Robert Downey Jr. rajongó vagyok, és nem vagyok vak, Chris Evans nagyon cuki, számomra azonban Amerika Kapitány semmit nem jelent. Tudom és értem is, miért sokaknak ő a kedvenc főhösük, sajnos a kerek hátsóján kívül nekem mindig egy kicsit elveszett kiskutya hatását kelti. Az viszont biztos, hogy ez a film megnézése közben jössz rá, hogy nem lehet oldalt választani, ahogy azt a média előzően próbálta az emberekre súlykolni. Mind a két oldalnak megvan az indoka a tetteire, pro-kontra listát is írhattak volna, a két oldal teljesen egyforma lenne. 3D-ben néztük tesómmal, mellettem egy marha idegesítő csaj ült, aki megkérdezte a barátját, hogy akkor most Scarlett Johansson a szupernő nagyonleütöttemvolna, és kivételesen mondhatom, hogy teljesen megérte. Imádtam, hogy mindenkinek jutott szerep, Póki és Párduc egyérelműen a leendő Marvel generáció legnagyobbjai lesznek, és erre szükség is van. A korreográfiák pedig teljesen lenyűgöztek, sok volt, de élvezetes. 5*
@huffingtonpost

... kedvenc sorozata

Egyértelműen a már értékelt Parks and Recreationt emelném ki, attól függetlenül, hogy már egy befejezett sorozatról van szó. Számomra a május sztárja.
@tumblr

... kedvenc évadzárója

Most éljük a nyár előtti évadzárók szezonját, engem pedig a The Flash második évadjának utolsó két zárórésze bosszantott fel legjobban. Tesóm hallgatta végig, ahogy szidtam keresztbe-hosszába, ami egyértelmű jele, hogy tetszett, csak felidegesített. Habár elképzelésem van, mi lesz a későbbiekben, teljesen váratlanul ért, hogy meglépték ezt a cliffhangert.
Én is pontosan így éreztem magam az évadzáró után... @tumblr @andmylastatnightfall

... kedvenc könyve

Lesül a kép a bőrömről, de egyszerűen nem olvastam el egy könyvet sem májusban, és ez saját magam számára a legnagyobb szégyen, soha ilyen nem volt még. Annyira elfoglalt a blog beindítása, a vizsgák, az ügyintézések, az írás, hogy az esti olvasgatáson kívül többre nem jutott időm. Az is hozzájárul, hogy három olyan könyvvel szenvedek, amelyek alig kötnek le, de mindenképp érdekel, mi történik a szereplőkkel, úgyhogy kitartok, csak marha hosszúak.
UPDATE: Tévedtem, Kerstin Gier: Silber - Az álmok titkos könyvét olvastam, de annyira nem nyűgözött le, hogy el is feledkeztem róla.

... újonnan felfedezett zenésze

Ruelle! Ha nem nézem szenvedem végig a Shadowhuntert, talán rá sem akadok, de IMÁDOM. Nincs olyan száma, amibe ne lennék beleszeretve, kiégésig tudom hallgatni gyönyörű hangját és egyszerű, de annál tartalmasabb szövegeit. 

... kedvenc videója/jelenete (SPOILER)

Hahaha, ezt muszáj linkelnem :D Szerintem még soha életemben nem néztem meg ennyiszer egy jelenetet, mint a Shadowhunter sorozat 1x12 Malec pillanatát. Imádom Matthew Daddariot, imádom Herry Shum Jr.-t, csak kettőjük miatt nézem ezt a répahajú kislány megpróbáltatásairól szóló sorozatot. Sok csókjelenetet láttam már, de ez a jelenet... ettől teljesen szétestem, darabokra. Szexi és forró, a zene alatta tökéletes, a dialógusok kreatívak (I can't breath. Pont ahogy Magnus előtte elmagyarázta), a díszlet is csodás. Egyértelműen május egyik kedvence.

  ... kedvenc működő DIY ötelete

A kicsi márványasztalom, ami azóta bővül márvány éjjeliszekrénnyel, ugyanis azt könnyebben mozgatom, ha fotózáshoz van szükségem háttérre. Praktikum felsőfokon.
Kövess instagramon is: @neverhood__

... kedvenc eseménye

A szakommal eljutottunk a kalandparkba, ahol életemben először, de biztosan nem utoljára jártam. Hatalmas buli volt több méter magasban mászkálni és csúszkálni, egy csomó lila foltot szereztem ugyan, de büszke vagyok magamra, amiért teljesen bátran és felspanolva vágtattam végig a pályán. Bármikor újra végigcsinálnám. :) 

+1: A legnagyobb kedvenc pedig természetesen, hogy elindult a blog, amit örömmel töltök meg élettel és tartalommal. Ő az én kicsikém, ha úgy tetszik :) 
 
június 10, 2016 No comments

Egy nap elegem lett a Tumblr-ből. Szinte minden ötödik gif-je egy olyan sorozatból volt, amiről fogalmam nem volt, így fogtam Google barátunkat, és kutatásba kezdtem. Mi lehet az a sorozat, amiben Amy Poehler, a még súlyfelesleggel is aranyos Chris Pratt és a nagyon fura szemöldökű és bajszos bácsi van? Parks and Recreation, vagy magyarul Városfejlesztési ügyosztály úgy robbant be a vizsgaidőszakomba, mint Eddie az 1988-as téli olimpiára. 7 évadnyi egyszerű sors, tanulság és hihetetlenül szerethető karakterek tették szebbé a napjaimat, éjszakáimat, kihagyott bulikat.  

A sorozat maga egy vígjáték ál-dokumentumfilm, ami teljesen azt a hatást adja, mintha a színészek improvizálnák az egészet. Egy interjúban azonban elmondták, nagyon ritkán térnek el a forgatókönyvben írtaktól. Minden jelenet forgatása után újraveszik a jelenetet, hátha a színészeknek jobb ötleteik vannak az adott mondattal kapcsolatban. Így történhetett, hogy a legendás jelenetek szinte mind véletlen alakultak úgy, ahogy, és ez hihetetlenül kedvessé teszi az egész sorozatot. #solovely

Az egész történet alapját egy gödör adja, mely üresen és veszélyesen áll egy telken. Leslie Knope (Amy Poehler) a városfejlesztési osztály elkötelezett, aktív és maximalistának is nevezhető alkalmazotta mindent megtesz azért, hogy Pawnee városa minél tökéletesebb legyen. Minden problémát meg akar oldani, legyen az az emberek, vagy az önkormányzat gondja. Mondhatjuk, hogy őt Pawnee élteti, de idővel rájön, sokkal nagyobb dolgokat is véghez tud vinni. Rengeteg vicces helyzetet alkot maga körül, számos ellenséget és barátot összeszed, és addig nem nyugszik, míg nem neki adnak igazat. Erős, független női karakter, szerethető köntösbe bújtatva. Amy Poehler munkásságát nem ismerem különösebben, tudtam, hogy komikusként is számontartják, de valóban amilyen fejeket vágni tud... minden ember érzését átadja velük. Hozzá kell tennem, mint producer is közreműködött a sorozaton, ezzel is még többet hozzáadva a tartalomhoz. Nem hiába kapott a szerepéért Golden Globe-t.

Andy Dwyer (Chris Pratt, awww) egy igencsak butuska figurát hoz, akit úgy ismerünk meg, hogy mindkét lába gipszben van, sört vedel és az akkori barátnőjét, Ann Perkinst (Rashida Jones) ugráltatja. Ann volt az, aki panaszt tett a városvezetésnél a gödröt illetően, ugyanis Andy beleesett, így eltörve lábait. Andy aztán az egyik legszerethetőbb karakterré nőtte ki magát, önmaga teljesen életképtelen lenne, mi mégis mellette maradunk, és szurkolunk az újabbnál újabb hülyeségeinek. Lehet, hogy Andy nem egy észlény, az érzelmei azonban a helyén vannak, felismeri, ha valakinek szüksége van valamire, imádja a gyerekeket és a zenélésben sem ismer határt. Csupa pozitívitás és kedvesség. Ahhoz képest, hogy a Galaxis örzőiben találkoztam először Chris Prattel, így utólag soha többé nem tudok nem Andy-ként tekinteni rá. Az utolsó két évadban már látjuk, mennyire megszenvedtek a sminkesek azzal, hogy elhanyagolt külsőt varázsoljanak neki, lévén, az életben egy félistenné edzette magát, és megkockáztatom, hogy ehhez írták kicsit a szerepét is, ugyanis sokkal több színészi játékot mutathatott a sorozat végén, mint egész addig 5 évadon keresztül.


Andy szerencsétlenkedéséhez nagyban hozzájárult April  Ludgate (Aubrey Plaza) negatív,  minden szar, utálom az  embereket stílusa, ami tökéletesen illeszkedik Andy "csillámpónik mindenhol" felfogásához. Nagyon jó párost alkotnak, bármilyen kommentárt olvasok a sorozatról, őket hozzák ki #relationshipGoalsnak, az egyszerűségük, egymástól távol álló, mégis közös egyet alkotó gondolkodásuk valóban minden pár álma. Arról nem is beszélve, hogy ketten közösen teljesen idióták, yoloznak bele az életbe, támogatják egymást minden zakkant ötletnél és nagyon szeretik a másikat. April 20 évesen került a városfejlesztéshez, és 30 évesen búcsúzunk el tőle, ami alatt mondhatnám, hogy óriási fejlődésen ment keresztül - de nem. Ő mondja a kamerába szinte mindegyikünk egyöntetű véleményét az egész hercehurcáról, utálja az öleléseket és az érzelmeket, de az emberek alázásában bármikor otthon van. April volt számomra az egyik legnagyobb meglepetés a sorozat során, mert bár eleinte ellenszenvesnek tűnik, később rájöttem, hogy igazából magamat látom benne. Csak jobb ruhákban csessze meg, én is akarok egy ilyen király stylistot.
Ben Wyatt-tal (Adam Scott) a második évad végén kezdünk ismerkedni, és hatalmasat szurkolunk, hogy a kémia köztük Leslie-vel működőképessé váljon. Nem egy szokványos sorozat, így a dolgok sem mennek túl egyszerűen, több, mint egy évadnyi ide-oda utazgatás után jutunk csak dűlőre velük. Sajnos az utolsó évadokban a köztük lévő kémia kissé kihalt, de erre jó ok volt, amit a későbbeikben kifejtek. Ben tipikus nerd, arról nem is beszélve, hogy a híre megelőzi, mert 18 évesen tönkrevágott egy várost, mint friss polgármester. Viszont a munkáját teljes szívvel végzi, és tudja, mikor kell valamit otthagyni, ha már nincs értelme. Hogy végül a ranglétra legmagasabb pontjáig fellépked, kétség sem fér, ehhez azonban megannyi árat fizetnek Leslievel. Sokáig a sorozatbeli szerelmemnek tartottam... és basszus, ha így belegondolok, Adam Scott azért eléggé az esetem, a cuki fajtából :D 
Ott van még sokak kedvence, Tom Haverford (Aziz Ansari), aki az indiai jópasit próbálja hozni, és bár számos comedy awardra is jelölték, számomra teljesen semleges maradt 7 évadon keresztül. Tudom, hogy sokan imádják a karakterét, és szó se róla, hihetetlenül jól hozta az állandóan furcsa vállalkozásba invesztáló fura ruhamániás komplexusos pasast, akinek nagyon nehezen jön össze az élet igazából a felszín alatt, a nyavajgásait sokszor képetelen voltam elviselni. Örülök, hogy az utolsó részben beleleshettünk a jövőjébe, de ez nekem édes kevés volt az előző százhuszonhárom részhez képest.
Ugyanígy vagyok a már említett Ann Perkinssel, teljesen el is feledkeztem róla az utolsó évadban, pedig Leslie legjobb barátnőjének volt pár jó megnyilvánulása, csak épp nem alkotott maradandót. Bocsi Rashida, nem a te hibád, hanem az üres karakteredé.
Ugyanez a véleményem Chrisről (Rob Lowe), a személyisége számomra túl intenzív és hipochonder volt, sorry, nagyon kedves és aranyos, de ettől nem lett kiemelkedő eleme a sorozatnak.
Két embert azonban ki kell emelnem. Az egyik Gerry/Berry/Terry/Larry/Jerry Gergich (Jim O'Heir), akit hét évadon keresztül sajnáltam, és eszméletlenül imádom a sorozatot azért, amit az utolsó részekben számára teremtettek. Tipikus karma dolog, azt kapta, amiért egész életében dolgozott, kitartóan éveken át, és ezt idővel a többiek is elismerték. Az, hogy hogyan lett a felesége, aki, nem derült ki a sorozat során, pedig nagyon vártam valami ésszerű magyarázatot, ahogy Ben is, de így volt teljes az élete, a szivatásokon keresztül a különböző névváltozatokon át a bénaságáig. Nagyon szerettem, tényleg, és még ennél is jobban sajnáltam minden egyes alkalommal, mikor a többiek cseszegették egybéként joggal.
És hát a legnagyobb kedvenc, aki miatt az egész sorozat teljesen megéri. A leírhatatlan és utánozhatatlan fantasztikum, akinek felfogását és tanítását mélyen magamba véstem, a színész nevét pedig örökké megjegyeztem, az a bajszos, fura szemöldökű bácsi. Vagyis Ron Swanson. Vagyis Nick Offerman. Számomra kettejük összefonódott, nem tudok eltekinteni az egyiktől vagy másiktól. Nick Offerman olyan színészi játékot hozott évadokon át, amely szerepét hatalmassá és halhatatlanná tette. Ha néha mosolygott, az megmelengette a szívem, nevetése mindegyikünk gonosz nevetése, és a kémia Leslie és közte fantasztikussá magasodott a hetedik évadra. Teljesen megdöbbentett, mekkora hangsúlyt kapott kettőjük barátsága az utolsó évadban, és ezért respect az íróknak. Az, hogy Leslie-t Ron kisérte az oltárhoz, vagy hogy egy éjszakára összezárva kellett kibékülniük, és ott mit leműveltek... Ezen kívül sosem fogadták el egymás felfogását az irányításról, munkáról vagy akár az életről, mégis ki tudtak egyezni. Ron karakterének fejlődését tökéletesen alkották meg, a szigorúan anti-vega és kormányellenes amerikai asztalos hapsitól kezdve a barátig és furcsa családapáig minden a helyén volt az ő esetén. Nagyon szükséges volt elmagyarázni, a teljesen passzív Ron miért vette fel dolgozni a túlbuzgó Leslie-t, és hogy talán Leslie volt az egyetlen, aki igazán meg tudta sérteni az önérzetét. Ő volt a sorozat apafigurája, amire komoly szükség is volt, mind Leslie mind April számára. Végigkönnyeztem az utolsó részt, ahol megmutatták, mi lesz vele (és a többiekkel is) évek múlva, valamint a stáblista mellé tűzdelt bakikat. Számomra Leslie és Ron vitte az egész sorozatot a hátán, a többiek pedig itt-ott segítettek ki a hézagokban. #ronswansonismyspiritanimal


Hogy kiemelkedő lenne, vagy mérféldkő a sorozatok történelmében? Nem hiszem. Hogy hihetetlen kikapcsolódást nyújt, vagy épp hatalmas nevetéseket okoz, annál inkább. Ez a sorozat képes volt elérni, hogy az egyik percben még nevessek, a másikban pedig könnyek gyűltek a szememben, mert lágy váltásokkal komolyan tudta venni magát és a karaktereit. A részek átlagosan 20 percesek, mely vizsgára tanulás közé helyett beszúrható, esténként vagy csak úgy néhanapján megnézni pár részt. Csak ajánlani tudom, ha már eleged van a képregényes vagy drámai sorozatokból, nem akarsz folyamatosan verekedéseket és precízül megalkotott akciójeleneteket bámulni negyven percen keresztül.

Az intrója pedig nagyon jellegzetes és dudolgatható, egyszerű, de nagyszerű. Imádom, na, friss még a befejezett élmény.
 
U.i.: Ajánljatok sorozatokat, lécci! Jön a nyár, az egész nap ágyban dögléshez kell valami jóság.
június 05, 2016 1 comments
Ritkák, mint a fehér holló, a legtöbbje irritáló és éjsötét, de léteznek. Ők azok, akik reményt adnak harciasságukkal és életről való felfogásukkal, inspirálnak a gondolataikkal és megtanítanak arra, hogy erős, független nőként is legyőzheted a világot. Komoly meló listázni, lévén, úgy kell őket kihalászni a könyvkarakterek tengeréből. Az én kedvenceim:

Evangeline "Evie" Greene

Kresley Cole Méreghercegnője hatalmas pozitívuma volt a tavalyi évemnek, hozzáragasztott a könyvhöz és végigcipeltette magát velem a városon jó néhányszor pedig nehéz cucc. Imádtam, hogy Evie milyen jellemfejlődésen ment keresztül, és bár sokszor tipikus lányként viselkedett, képes volt odavágni, ha kellett, ráadásul nem is kicsit. Legyűrte Selenat, a maga módján legyűrte Jacket is, és mindenki mást is letarolt a környezetében. Képes volt kijátszani azokat, akik gyengének hitték, és a végén hatalmas uralomra tett szert. Egyik kedvenc főhősnöm, nincs mese.
@Citizen @weheartit @Rude_Rebel_Free @Destiny_11_11

Eadlyn Schreave

Tudom, hogy sokaknak bicskanyitogató Maxon és America lányának stílusa, szerintem viszont épp ettől király(i). Egy leendő királynőről beszélünk, akinek logikus döntéseket kell meghoznia az életében, melyek kihatnak a társadalomra is. Ha érzékeny lenne, a koronázás utáni harmadik percben romba döntené a királyságot. Eadlyn TÖKÉLETES királynőnek, és ezzel Kiera Cass írónő is teljesen tisztában van. Eadlyn számomra teljesen II. Erzsébet királynő, konzervatív és hűen betartja elveit, a realitásban hisz, és még véletlen sem várja el, hogy más végezze a feladatát. Ha ehhez az kell, hogy kidobja a fele háremet egyetlen pillantással, akkor megteszi, mert megteheti.
THE Queen for me.
@weheartit @personaillustration @AstronomicalMystery @sheiscute1

Szatmáry Kinga

Meglepődve észleltem, hogy molyon nem is kedvenceltem, pedig az egyetlen épeszű SZJG karakter egyértelműen Kinga, még ha pszichopata is nem kicsit. Az egyik legmegosztóbb könyvsorozat véleményezésébe nem mennék bele, de azt elismerem, hogy Kinga feminista nézeteit minden lánynak meg kellene fogadnia. Az, hogy egy nő nem a férfi tulajdona, hanem független, erős és határozott kiállású teremtmény, manapság egyre nagyobb értékkel bír. Kinga pedig ezt nagyon jól hozza, gyakran túltolva, de az összes szereplő személyisége is erősebb, mint szükséges lenne.
A lényeg, hogy Kinga komoly hatással volt késő-tinédzser éveimre, erőt adott és ráébresztett, hogy saját magam teszek az életemért.
@weheartit @cristinacodina_1982 @brooklyn 。 @_CandyCake_

Bianca Piper

Nem ismételném magam, tény, hogy az egyik szereplő, akivel leginkább azonosulni tudtam, az istenítés itt olvasható. Cinizmusát tanítani kellene.
@weheartit @itslilybelle @tayna_fagundes_rodrigues

Penryn Young

A legnagyobb inspirálóm, számomra Penryn a legnagyobb hős, az sem érdekel, ha egy nyafogó kislány lesz a harmadik részben. Imádom őt, imádom a nevét, imádom a harciasságát és imádom a kitartását, amit a húgáért vészel át. Mindenki Raffe-ért van oda én is, még szép, de azért az is tény, hogy a főhősnő viszi a hátán a történetet. Se normális anyja, se normális élete, és még az ellenségei is mind különböző problémákat tolnak az arcába. De tud harcolni, meg tudja védeni magát, és keményen tud ütni. Mi ez, ha nem a tökéletes hős leírása?
@weheartit @jetsycaraballo @ayumiamaria @witheredlife

Hermione Granger

A példa arra, hogy az ész is mennyire sokat számít. Okos és évről-évre minden káoszba belekerül, de leghűségesebb barátként végig Harry mellett marad, mint a reális gondolkodás szobra. Mind tudjuk, hogy ha Hermione nem lett volna, Harry már az első könyv végét sem éli meg, nemhogy a hetediket. Meg azért kérlek, ki másban lenne annyi bátorság, hogy megüsse Malfoyt?
@weheartit @waait_whut @liana12003 @Love_Paris_London
Mennyire egyeztek ezzel a listával? Számotokra kik voltak azok a könyvbéli főhösnők, akik komoly hatással voltak az életetekre? 
június 02, 2016 No comments
Kollégium. A pokol. A borzadály. A legnagyobb partik és a legkirályabb szobatárasak. Mindenkinek más jut róla eszébe. Sokan nem hajlandóak még megpályázni sem, mások csakis ott tudják elképzelni a főiskolás/egyetemi éveiket. Kollégium amennyi, annyi féle, kis közösség vagy hatalmas, több emeletes épület, három vagy 10 fős szobák, saját vagy közös fürdőszoba. A határ a csillagos ég, de mégis vannak olyan ismerős szituációk, amit mind átélünk, mint például

10. Mocskos konyha

Hétvégén nincs takarítás, úgyhogy vasárnap már brutális körülmények fogadnak a konyhában, ahova vígan bevágódsz terveid szerint hatalmas főzőcskézést csapni. Aztán a körülmények eltántorítanak, mocskos tűzhely, szemetesből kibuggyanó ismeretlen eredetű dolgok, a mosogatóban beazonosíthatatlan foltok, legtöbbször eldugult lefolyóval. Inkább gyorsan összeütsz valamit, mert az étvágyad is elmegy a látványtól. Aztán hétfőn persze csillog az egész, de akkor már nincs időd sem kedved hétfogásos vacsorákat alkotni.

9. Szobatársad pasija/csaja folyton nálatok lóg

Néhány alkalom még teljesen rendben van, még te is összehaverkodsz vele, szívesen látod, ha meg tanulni jön át, vagy sorozatot nézni, még nem zavar. De ha 24/7 ott eszi a fene a szobátokban, állandóan nyalnak-falnak a szobatársaddal, és alig várják, hogy elhúzz onnan, az már magasan a bosszantó kategóriába tartozik. Ha közben kiderül, hogy sem órára nem jár, sem dolgozni, csak YOLO-zik bele a nagyvilágba, na az a plafon. Persze, ha megbeszélnéd mindezt a szobatársaddal, akkor kitör a harmadik világháború.

8. Fürdőszobai tömeg

Ha nincs akkora szerencséd, hogy a szobádhoz külön fürdőszoba tartozzon, akkor bizony hamar megtanulod, melyek azok az időszakok, mikor még véletlen se menj tusolni, mert sem melegvíz, sem szabad fülke nem lesz. Ez legtöbbször a 19-22 óra közti időszak, de megint csak kollégiuma és embere válogatja. Ráadásul mikor már bemész, és valaki tusol, te viszont 10 perc alatt végzel, ő meg még mindig ott van, folyamatosan folyatva a vizet, na, akkor érted meg, miért fagy le a fejed hajmosáskor, lévén hideg vizen kívül más nem jutott.

7. Haj. Haj mindenhol.

A szőnyegbe taposva, a ruháidon, a mosdóban, a tusolóban, a felmosón, a porszívó végén. Mindenhol hajszálakat találsz mi idén még a hűtőnben is akadtunk egyre, hiába takarítasz, két nap múlva ugyanúgy csomókban áll az egész a padlón.


6. Party time.

Persze, hogy akkor van a legnagyobb buli a kollégiumban, mikor neked másnap életed legfontosabb vizsgája van. Az ajtón kereszül is beszűrődik a folyosón részegen tomboló kolitársaid lármázása, az üvöltő zenéről nem is beszélve, amitől még te érzed magad rosszul, amiért nem mehetsz kitombolni magad. Viszont tanulni sem tudsz, úgyhogy bármelyik oldalról is nézzük a dolgot, piszkosul megszívtad.

5. Nincs Wifi. 

Ó, a huszonegyedik század és a maga gyönyörűsége. Egy-két óráig még tartod magad, sikerül elfoglalni a netezésre szánt "szabadidőd", fél nap elteltével már bosszankodsz, egy nap internet nélküliség után pedig a hajad téped. Partnereid ebben a szobatársaid, és az unalmukban folyosón sétálgató egyéb kolleszosok. Ha pedig másnap fontos vizsgád van, vagy aznap netes, akkor aztán elszabadul a pokol.

4. Rendetlenség

Óó, hát ha valaki, én 18 éven át magyaráztam a bizonyítványom azzal, hogy engem a káosz éltet. Hogy a rendetlenségben találom csak a cuccaimat, vagy hogy azért nem pakolom el őket, mert úgyis szükség lesz rá. Aztán a sors a képembe nyomta a rendetlenség királynőjét szobatárs formájában, és azóta mindennek precízen-pontosan a helyén kell lennie. Szétdobált papucsok? Füzethalmok? Bevetetlen ágy? Aláírtad a halálos ítéletedet, drágám.

3. Szagok

Akárhogy szellőztettek, a kis helyet akkor is belakjátok, az ételek keverednek a test aromáival, plusz a szobatársad kint hagyja a penészes kajáját az asztalán. Vagy ontja magából a cigarettafüstöt. Vagy részegen hazaállít, alkoholszagban fürődve. Vagy egy alkalommal elhasznál fél tubus dezodort, csak hogy biztos megfulladj a közelében. 

2. A fürdőszobai nedves kilincs

Brr, még az emlékétől is borzongok. Az érzés, mikor lenyomod a kilincset, és érzed, hogy az előtted levő hátrahagyta rajta nyomát. Csak reméled, hogy a megmosott vizes keze az, nem pedig más, beazonosíthatatlan biológiai végtermék.
Ugyanez igaz a WC ülőkére is. A kollégium nem a higiénia legjobb példája.


1. A szobatársak

Bizony, ha kollégista vagy, soha nem vagy egyedül. Még ha egy hétvégére magadra is hagynak, a cuccaik akkor is körülvesznek, emlékeztetve így nem oly magányos létedre. Kifoghatod a legkirályabb arcokat, a partikirálynőket, a szerényeket és a rendeseket, a bunkókat és a flegma picsákat is. Utóbbiak a kedvenceim, nem váltottunk könnyes búcsút, ennyit mondhatok. Egy biztos: össze kell szoknotok. Mind éltek egyfajta életet, ez vagy kompatibilis a másikéval, vagy egyáltalán nem összeegyeztethető. Generációs különbségek, kari változatosság, életfelfogás, és még órákig sorolhatnám. Ha ezt nem bírod, akkor válts lakásra, vagy csövelj a híd alatt, vagy...
Ráadás: azt hiszed, a legjobb barátnőddel szuper szobatársak lesztek? Álomvilágban élsz.

+1 Mikor év végén hazapakolod az összes cuccod, és fogalmad sincs, mit hova tegyél, mert már külön választottad az otthoni és az egyetemista életed. Írom ezt úgy, hogy két lépést lehet jelenleg tenni a szobámban a dobozok és táskák torlasza miatt. Soha nem pakolok ki, sohaaa.
május 31, 2016 No comments
Aki olvas, tudja, milyen egy olvasó - szereplő közti kapcsolat kialakulása. Vele kelsz, vele fekszel, tanulsz tőle, és a mindennapjaid részévé válik.  Miről másról ismerhető meg legjobban az ember lánya, ha nem arról, kik azok a könyvben megjelenő szereplők, akiket mélyen a szívébe zárt, és óriási szeretettel gondol vissza rájuk. Ha ezek ráadásul a szexi férfi nemet is képviselik, akkor aztán elszabadul a pokol, mert a saját hárem kialakítása nem mindig ésszerű okokból történik, sokkal inkább a szív vezérel és a test. Az utóbbi fél évben kezdtem nem mindenkibe három mondat után beleszeretni, amit kifejezetten fejlődésnek titulálok, úgyhogy ideje lesz összeszednem, kik is szerepelnek a könyves pasik örök toplistámon. Azt már senki ne kérje tőlem, hogy rangsoroljak is, mert LEHETETLEN, és nem akarom egyik drágaságot sem megsérteni.

Étienne St. Clair, a cuki, az édes, a nem tökéletes, és ettől hihetetlenül valóságos. Stephanie Perkins regénye, az Anna és a francia csók, aminek giccses címe és borítója sokáig eltántorított a történet elolvasásától végül olyan dinamikus és izgalmas eseményeket hozott, ami miatt nem tudtam letenni a kezemből, és bármikor szívesen újraolvasom, mert megmosolyogtat, és kicsit fejbekólint a valóságával. Étienne nem egy szent, nem egy félisten, és nem egy kigyúrt állat, mégis az első pillanattól kezdve ő A PASI, így nagy betűkkel. Tökéletes barátnő, tökéletes baráti társaság, tökéletes iskolai eredmények - és a felszín alatt mégis minden tökéletlen. Nem cselekszik helyesen, sőt, egyik hibát a másik követi, de a végén képes kiállni, és mindenért bocsánatot kérni, mindenért felelősséget vállalni, és őszinte lenni. És ha valamit tanulhattam tőle, az kiállni magamért, mert ő is merte ezt tenni. 
@weheartit @Lola Smile❤️ @Pretty Katy️  @Outsidezoe
Mark Watney, a marslakó - aki szerint Mark nem egy beteg állat, akkor olvassa újra Andy Weir könyvét, mert vagy elfeledkezett róla, vagy soha nem is merült bele igazán ebbe a letaglózó történetbe. Ha tesóm nem említi, valószínűleg én magam sem olvastam volna el A Marsit anikót, mert olyan közel állunk egymáshoz a fizikával, mint a ragadozó a zsákmányával - csak egy maradhat, és az úgyis a fizika lesz. De az az emberiségbe vetett remény, amit Mark adott egy olyan antiszoc pesszimista lánynak, mint nekem, sok mindent megváltoztatott. Nem mondom, hogy képes lennék maradéktalanul bízni az emberekben, megéltem már 20 év alatt elég megalázást a barátaimnak hitt valakiktől is, nem hogy idegenekre bízzam az életem, Mark mégis képes volt humorral, de kellő komolysággal is átvészelni hosszú hónapokat. Haza akart jutni, és haza akarták juttatni. Csak ez számított, nekem pedig adott épp elég átgondolkodnivalót.
@weheartit @isabelmendez098 @beyzafb200329 @ILikeBeingMyself
Alejandro Fuentes, a legnagyobb szerelem -  aki követ molyon, tisztában van vele, hogy számomra a Perfect Chemistry a legnagyobb best. Az, hogy miért, talán sosem magyaráztam meg igazán, de épp ezért látom idejét egy hosszabb postban kifejteni. Simone Elkeles könyve nem egy maradandó alkotás, egyáltalán nem mondahtó egyedinek a piacon, vagy akár komoly irodalmi műnek. Számos jó lány-rossz pasi felállást találunk a könyvek, filmek, sorozatok, művészetek világában, úgyhogy ilyen téren meg pláne nem kellene az égig marasztalni, és nem is fogom. De mindenkinek van egy könyv, egy igazán nagy szerelem, egy igazán fontos történet az életében, és nekem ez a Tökéletes kémia. 2014-ben olvastam először, akkor félbehagyva (!), majd újabb próbálkozással csalódottan, hogy mégis mi ez a nyálas vég. Úgyhogy egyáltalán nem indult zökkenőmentesen ez a kapcsolat sem, mégis éreztem, hogy komolyabb odafigyeléssel kell nekiülnöm, és értelmeznem az olvasottakat, nem pedig gyerekfejjel.
És mint az ősrobbanás, úgy sodort el mindent magával, felfogtam a mondatok és pillanatok jelentőségét, a halálesetek igazi fájdalmát, és a problémák komolyságát. Legfőképp pedig azt, hogy senki nem az, akinek látszik, vagy látszani akar. Elítélhetünk bárkit csak a külseje miatt, vagy az adott viselkedése miatt, csak épp időt is kellene rá szánni. A Tökéletes kémia nem azt mondja, hogy ne ítélkezz, mert igenis mind alkotunk véleményt a másikról, a külsejéről, a stílusáról, csak épp tovább is haladunk, otthagyva a pillanatot, és az időt, amit inkább arra kellene fordítanunk, hogy megismerjük a másikat. Alex képes volt változni és változtatni az életén MIUTÁN volt kiért. Egyáltalán nem Brit kedves arca és rövidszoknyája miatt hozott meg döntéseket, hanem a lány egésze miatt. És ezért óriási helyet foglal el a plátói szívemen.
@weheartit @rockarhamstern @CaribaFiesta @kristaq_lico_3 @DareToMili
Maxon Schreave - komolyan, van olyan felsorolás, ahol ez a drága herceg nincs a listán? Pedig én voltam az, aki a második könyv végéig szinte kiabálta, hogy márpedig Aspen a kedvence. Így is volt, a nyálas képű jófiúk nem az eseteim, Maxon pedig sokáig nem is volt több annál. Mekkora gáz már, hogy Nagy Ő stílusú realityben kell találnia nőt, nemár... éééééés akkor jött a háttérsztori, amit nem vártam (utólag, számos könyvvel a hátam mögött már rájöttem, hogy lazán kitalálhattam volna) és Maxon egyből az élre ugrott, ledarálva így a lépcsőn még várakozó karaktereket. A Párválasztó trilógia tudom, hogy öt könyv van, szóval nem trilógia, de az utolsó kettőt nem vagyok hajlandó beleszámolni még épp időben jött ki a posztapokaliptikus világú könyvek mániájába, nem rossz háttérfelépítéssel (nekem kifejezetten az egyik kedvencem a megváltozott világ leírása) és megadta nekünk Maxont, a jótét lelket a sok rosszfiú, szexi könyves pasi mellé, amire nagy szükség volt már. Sem tetkó, sem kigyúrt has, mégis apró megnyilvánulásaival képes a legkőszívübb leányzót is levenni a lábáról. A kedvessége, az emberekbe és Americába vetett türelme példaértékű, és talán ez volt számomra a legvonzóbb tulajdonsága. Békét akart egy olyan világban, ahol erre nincs esély, mégis képes volt türelemmel, higgadtsággal, nyugodt hangvétellel és rejtett fájdalmak közt elérni, amit akart. Az én "mindentmostazonnalakarok" személyiségemnek nagy pofon volt ez, de pozitív értelemben, ezért is fontos számomra, hogy felkerüljön a neve erre a kis szösszenetre.
Egyébként számomra Maxon egyenlő Carl Philip svéd herceggel, keressetek rá, meg fogtok lepődni.
@weheartit @Silvemisterious @bluemoon_15
Gabriel a Sixth Grade Secrets-ből, vagy magyarul kicsit sem kreatív "Laura titkos társaságából" volt az első könyves pasi, akibe belezúgtam 10 évvel ezelőtt. Az, hogy egy általános iskolás gyerekkönyv szereplőjét beteszek ilyen nívós társaság közé, csak azt jelzi, mennyire nem vagyok normális, de ezt vállalom. Fogalmam sincs, hányszor olvastam el Louis Sachar könyvét kiskoromban, emlékszem, hogy anyám már elrejtette előlem én meg profin megtaláltam a ruhásszekrényében, de nincs kizárva, hogy egyes fejezeteket fejből fel tudnék mondani, ha úgy adná az alkalom. Épp ezért nem hagyhattam ki a listáról, de így utólag már tudom, sok mindenre megtanított nem csak a könyv, hanem ő maga is. Tévedések, eldurvuló gyerekcsínyek, bosszúállás, tragédiák, felelőségvállalás. Gabriel kiállt magáért a tévedésnél is, tudta, hogy neki van igaza, mégsem verte a mellét később, mikor mindenre fény derült. Vállalta a saját felelősségét az egész társaság ügyében, ami számomra 10 évesen és manapság is komoly lényeggel bír. Nevel ez a könyv rendesen, alig várom, hogy az unokahúgom kezébe nyomhassam, mert felnőttként egyértelmű, akkoriban viszont még változtató értékkel bíró tanulsággal rendelkezik. 
@weheartit @Keeegan @luxury_mnp @reaching4you




A lista persze itt nem ér véget, számos fő- és mellékszereplő alakította a világgal kapcsolatos nézeteimet az évek során, azonban úgy véltem, érdemesebb kategóriákat létrehoznom. A felsoroltak egyikét sem tartom tipikus szépfiúnak, mindnyájuknak megvan a maga hibája, ami miatt még inkább lehet velük azonosulni és beléjük esni. 
Nektek ki vagy kik azok a könyv karaktereitek, akik kihatással voltak az életetek valamely szakaszára, vagy képesek voltak megváltoztatni a véleményetek valamiről? :)
május 28, 2016 No comments
Newer Posts
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2024 (1)
    • ▼  február (1)
      • Az utolsó bejegyzés
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • Leiner Laura: Emlékezz rám (Iskolák versenye #3)
    Lehet, hogy eltűntem, lehet, hogy oka van annak, amiért nincsenek bejegyzések... De komolyan azt hittétek, hogy LL kritika nélkül maradto...
  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Leiner Laura: Maradj velem (Iskolák versenye #2)
    Hát úúúúristen, hát nem fogjátok elhinni, de valami eszméletlen csoda folytán Laura NEM húzta száz évig a szerelmi szálat, hát mivel érde...
  • 10 dolog, amiért utálom a nyarat
    A nyár az az évszak és időszak számomra, amin mindig csak túl szeretnék lenni végre. Míg gyermekkoromban nagyjából kitöltötték a táborok...
  • "Őrüljünk meg ősszel!" - tervek és bakancslista (100. bejegyzés)
    Kifejezetten rühellem az őszt, az esőt meg a napokig tartó taknyos időt, de ha süt a nap és csak a kisujjam fagy le a hidegben, akkor én ...
  • 100 dolog, amit szeretek - hát ez kihívás a négyzeten
    Sáránál, a Metaforaszennyezés bloggerinájánál láttam először ezt a típusú bejegyzést, és gondoltam milyen király lesz ez egy lightos, gy...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates