Neverhood's Diary



Nos hát igen, úgy néz ki, továbbra sem tudok leszállni az influencer-problémás vonatról, ami egyébként számomra is teljesen érthetetlen, mert ennyi ideig nem szoktam haragudni senkire. Most meg itt egy "népcsoport" és tessék, egy éve zsörtölődök miattuk. 

Más az, ha valaki olyan van hatalmon, aki ért a szakmájához, vagy tanulta, vagy simán jól helyezkedett az életben (khm khm politika), a gond viszont az, hogy jelenleg a világon a legnagyobb hatalmon levő emberek átlag életkora nincs szerintem 18 közelében sem. Ez pedig hölgyeim és uraim: ultragáz. Nem akarok "bezzeg ezek a mai fiatalok"-ozni, ne legyen félreértés, de nem igaz, hogy csak az én szememet szúrják agyonfilterezett, agyonszponzorált dolgok, amiket a követők full bekajálnak, és ezzel a kapitalizmus modernkori valóságát elevenítik meg. Van néhány kategória, akiket kifejezetten gyűlölök - és vannak kivételek ezekben az archetípusokban, akiket csak megtapsolni tudok, amiért királyul és értékelhetően végzik a "feladatukat". 

Avagy a Leiner Laura-fanok után most magamra haragítok egy újabb adag társadalmicsoportot. Juppi!!

5. A kiégett celeb, aki bármibe kapaszkodik

Gondolom nem kell különösebben ecsetelnem: az égvilágon semmihez nem ért, volt pár jó éve a tévében, de sajnos a napi betevőért csak nem akar minimálbérért munkába állni, mint a társadalom nagy része manapság - nem, ő szponzorál mindent, amit csak ér, a leggagyibb képekkel, videókkal és szövegekkel. Annyira szponzorál mindent, hogy bár ő a már közelében sincs a 30 életévnek sem (értsd: inkább X generáció, vagy az Y-ont kapargatja), de a gyereke úgyis tuti jó szponzifelület lesz, hát néha ő is beúszhat a képbe, csak hozza a pénzt. Felismerhető jegyei, hogy abszolúte nincs #reklám #ad nélküli tartalma, és akkor is konkrétan a követő arcába van tolva "teljesen szolidan". Viszont ő celeb, ő híres ember, naná, hogy a követőinek jó ez a tartalom, hát ő olyan híres, tőle úgyis megveszik, hát fiatalos termékeket reklámoz kéremszépen, olyan fiatalos, mint a követői #mindenkiannyiamennyinekérzimagát #foreveryoung #iamnotlikaregularmomiamacoolmom
 viccen kívül lenne pár ember, akire ráférne egy nagy adag pszichólógus

4. A "l*szarom a tájat, csak a kép legyen jó"

Tavaly (2019 mintha csak tegnap lett volna) emlékszem, hogy szinte egyszerre küldtünk tesómmal egymásnak egy cikket, ami arról szólt, hogy a kis instacelebek tönkrevágtak egy pipacsmezőt (na meg persze egy csomó más virágot) az USA-ban a dél-kaliforniai Walker kanyonban, mert ritka természeti csodaként NANÁ, HOGY BELE KELL FEKÜDNI EGY SZÁL TANGÁBAN, UGYEBÁR??????? Ja, igen, szóval ez egy érzékeny téma, bocsánat. Ugyanez a helyzet Pripjaty-al, amit csak ugye több ezer családnak kellett elhagynia egyik napról a másikra, és teljesen helyénvaló, hogy ott pózerkodj a szuper Gucci pulóveredben, mint aki minden világ főnöke. De minek külföldre menni, hiszen itthon csak úgy virágzik a kontent-láz, tök lényegtelen, hogy a mögötted levő épület miként funkcionál, mi a történelmileg fontos alapja, a lényeg, hogy a szponzi dobozos kávét megfelelő szögben tartva az új Zarás kabátodban tartsd az instaférjednek-feleségednek, aki magából viccet csinálva lő 40 képet, hogy aztán egyet agyonszerkessz. #gyönyörűatáj #imádomeztavárost #lenyűgözőépületek #vegyélkávét 
A kultúra hanyatlását egyébként nem a közösségi médiákra fogom, ne legyen félreértés - de igen kevés ember küzd érte. Nekik persze jár a tisztelet-tapsi! :) 

3. Az álomvilágban élő nagyokos

Ha olvastátok korábban EZT  a bejegyzésem, akkor tudjátok, hogy ezt még annó elneveztem Zoellizmusnak. Milyen koronavírus? Milyen harmadik világháború? Milyen politikai válságok? Milyen brexit? Milyen társadalmi problémák? Ugyan. A világ szép, a világ jó, a világ csak szép ruhákból és tökéletes flatlayekből áll - illetve persze mert most épp trend, egy kis zero waste-ből, amit kimaxol a vászonszatyor használattal, és ő mekkora király. (btw anyám mindig azzal dobálózik, hogy ő nem tudja, mi az a zero waste, de már 30 éve vászontáskával járkál és mindig hülyének nézték. Bocsi, témaváltás). Neki ha van is gondja, a pozitív gondolatokkal MINDENT meg lehet oldani, ha valaki beszól, az csak "írigy", mindenki éljen úgy, ahogy akar (ahapersze), mindenki szabad (ahapersze), mindenki legyen önmaga (nemkommentálom) és ha önmagad vagy, minden jól fog menni, minden sikerülni fog (ahapersze). Közben persze legalább 25 képet csinál magáról a tükör előtt, mielőtt kiteszi, vagy három képszerkesztőn keresztül megy, mielőtt posztol egyet. Tipikus jellemzője, hogy az egyén konkrétan a négy fal között él, ha ki is megy valamerre, arról tuti lesz 50 kép, hogy legyen bizonyíték - ő bizony éli az életét. Közben meg egész nap a szobájában ülve várja a csodát, és büdösül fogalma sincs a világ történéseiről. Kíváncsi vagyok, hogy például a hiteltartozásodon mennyire segítene egy pozitív gondolkodásmód, mennyire tudod kifizetni a pozitív nagyokos gondolataiddal a vízvezetékszerelőt, aki épp megmentette a fürdőszobádat a totális elúszástól,  vagy az egész nap utcán kolduló nő mennyire tudja pozitív gondolatok segítségével megetetni otthon a gyerekeit. #positivthinkingonly #happyday #lovemylife
Nekem nem azzal van gondom, hogy valaki pozitív hozzáállású. Nekem azzal, ha valaki buta és naiv is egyben, ezt maximálisan reklámozza, ezzel pedig a több ezres követőtábora is képes azonosulni. 


2.A testével eladni próbáló

Megvan nektek is a kép, hogy egy nyakig feltolt dekoltázs és egy tökéletes sminkben, hajban parádézó hölgy a kezében tart egy bizonyos italmárkát, és közben a leírásban komoly, szentimentális szöveget ír, hogy ő bizony mennyire szereti a hétköznapjaiban pár percre kikapcsolni az agyát ezzel a bizonyos üdítővel, ugye? Vagy másik esetben egy falat semmiben igencsak szexuális túlfűtöttséggel teli pózba vágva egy random macskakaját tart? Esetleg ha maga a bálványunk már nem elég önmgaában, akkor a párjával egy hűderomi képen smárolnak, köztük pedig egy - amúgy elég drága - mentolos cukorkát tart, mert persze én is csak nyílt termékelhelyezéssel smárolok a párommal. A kedvencem egyébként abszolút az, mikor egy brutálprofi, egész napos rákészüléssel (és vélhetően stábbal) készült médiaterméken egy teljesen oda nem illő mosópor vagy láncfűrész van odab*szva az egészbe, és így próbálnak influenszálni a követőkre. Számomra amúgy ez már a röhejes kategória, mert:
a) alapból a követőtáborod átlag életkora alig 20, melyiknek kellene egy láncfűrész? JA, hogy Supreme-s, aha, így máris több értelme van semmi. 
b) Vélhetően az életedben nem láttál még láncfűrésszel dolgozó munkást sem, te meg pláne nem tartottál a kezedben, lévén, letörne a háromnaponta újraépített műkörmöd. TELJESEN HITELES, hogy eladnád azt a cuccos. #sponsored #influencer #ad #beauty

1. A család. 

Számomra ez a kategória, ami már nem hogy idegesítő, de kifejezetten undorító. Anya(apa)-blogok mindig voltak, mindig lesznek, a téma maga egyértelműen információkkal teli, így ezek megosztása is mindig jelen lesz. Ami már kicsit húzósabb, mikor nem csak információhalmazokat oszt meg valaki, hanem konkrétan tanácsokat oszt és megmondja a tutit. A legszebb pedig az a médiatermék, mikor a komplett család szponzorfelületté válik. Mert az egy dolog, hogy az illető személy SAJÁT arcát/testét adja valamihez - de ebbe belerángatni a gyerekedet, férjedet, nagymamát, rokont, bárkit, és előadni, hogy ti milyen csudiszupi, gondtalan család vagytok... na hagyjukmár. Tudom, hogy egyre élezettebb téma a gyermekek jogai a különböző platformokon, soha nem is lesz ezzel kapcsolatban egyöntetű döntés, de egyszerűen borzalmas látni, mikor a teljesen magatehetetlen,  alig 1 éves csupabűbáj gyerek mellé odab*sznak egy szponzor szépségterméket (a pelenkára is felháborodnék, de azért logikusabbnak érzem) és hozzácsapnak egy nagy prédikációt a szülés utáni szépségápolásról, és bámm, dől a szponzipénz. 
Biztos olyannak tűnők, mint aki megveti a #ad dolgokat. Nem. Az, hogy ki hogy keresi a napi betevőt, az mindenkinek a saját dolga. Főleg hozzátehetjük, hogy egy "otthonülő" anyukának bármikor jól jön a fizetéskiegészítés. Az égvilágon senkit nem tudok elítélni azzal kapcsolatban, hogy mit művel a pénzéért, amiből megél. Ami viszont piszkálja a csőröm, az a tény, hogy valaki hatalmas követőbázist épít ki magának és ezáltal olyan hatalomhoz jut, amellyel vigyáznia kellene - de nem tud és nem is akar. Namost ha egy anyuka kipakolja a gyerekét mindehova, az nekem egy elítélt dolog - másnak viszont követendő példa lesz, így pedig sikeresen felnevelünk egy olyan generációt, akik huszonév múlva a saját sz*rospelenkás képüket látják vissza nem csak a szüleik platformján - de a jó kis pedofil darkweben is. Tudom, milyen rohadt nehéz nem kitenni egy cukimuki felvételt egy vigyorgó gyermekről - viszont megvan ennek a helye és módja. És az nem az 50 ezres követőtáborod (vagy külföldiek esetében milliós követő vagy feliratkozó) elé való kipakolás. Ha gyereked van, legyen gyereked - ne pedig egy eladni való terméked.
#family #momblog #cutebaby #welcomeintheworld
(btw meg kell említenem egy jó példát is erre, aki részben elgondolkodtatott erről a bejegyzésről, még ha nem is tud róla: @smejka_ az egyik legjobb példa arra, hogy tudjuk, van kisbébója, mégsincs róla egy konkrét kép vagy szponzi sem. Ettől függetlenül mégis tudja tolni a kismama kontentet, olyan őszintén, amit el is tudok hinni. Rajta kívül is vannak még hál' isten jó példaképek erre, de ezzel a témával majd egyszer külön is akarok foglalkozni.)


Igen, én is tudom, mennyire erősen kezdtem ezt az évet. Néha magamat is ledöbbentem vele, de annnnyira régóta értek már bennem ezek a gondolatok. Akinek nem inge, ne vegye magára, az sem biztos, hogy én egyáltalán jól látom ezt az egészet, lehet közölni ezt is, én teljesen nyitott vagyok új szemléletek megismerésére. Bárki tud kontraérvet a meglátásaimra: kérem, írja le és dumáljuk meg. Imádom az ilyen megosztó témákat, nem véletlen írok róluk.

El is engedem ezt a bejegyzést, had járja a maga útját. Én meg majd jövök söprögetni káoszt. 

Mindenkinek nagy ölelés, mert a múltkori pozitív (vissza)fogadtatás hihetetlenül jól esett és imádlak titeket.
Csóközön:
február 13, 2020 No comments
Nagyon elfogyott a türelmem a "minden szipi-szuper" típusú "lifestyle" bloggerekkel kapcsolatban, és szeretem a drámát, szóval úgy döntöttem, önmagam leszek, és épp azért is megírok egy olyan bejegyzést, mely azokról a bloggerekről szól, akiktől frászt kapok. Mielőtt azonban még kikáltanátok hivatásos köcsögnek, megjegyezném, hogy ezzel célom is van: szeretnék segíteni másoknak, vagy épp kezdő bloggereknek abban, hogy milyenek NE legyenek, és hogy milyen hibákba ne csússzanak bele. Nekem is van egy stílusom, egy élethez való hozzáállásom, amit vagy befogadtok, vagy nem, de nem fogom magam meghazudtolni azért, mert épp a Back to school HAUL-ok a menők, én meg köztudottan utálom a HAUL-okat, ráadásul rég kinőttem az sulis korból, nem igazán tartom érthetőnek a harmincas éveikben járó bloggerek/youtuberek iskolakezdő posztjait. Na de eltértem a tárgytól, kezdjünk inkább bele, mielőtt még túlfilozófálom az egészet.

A "minden csillámpónis és szupika az élet" típusú bloggerek - aka Zoellizmus

Gyorsan belevágtam a közepébe, de ez már nagyon-nagyon NAGYON régóta böki a csőrömet, és tényleg elneveztem Zoellizmusnak ezt a típust, mert én ilyen korszakalkotó emberke vagyok. Mindenkinek szíve joga, kit szeret, kit néz, kinek a hitvallása szerint él, és igen, volt idő, mikor jómagam is kedvelte a brit Youtube atyaúristennőjét. 
Aztán felnőttem.
Lehet az életet pozitívan felfogni, sőt, KELL is, de a rosszullét kerülget, mikor valaki egy nagy rózsaszín buborékról ír, leginkább ugye lifestyle témában. Hogy attól vagy boldog és akkor lesz jó életed, ha kétmillió dolgot megrendelsz Aliról, ha 20 millió párna van az ágyadon, 10 millió égősor próbálja zárlatossá tenni a házadat, és akkor még a minden napos Starbucksos kávédról nem is beszéltünk. Közben pedig gondtalan vagy, nem kell semmin stresszelni, dobd ki a rossz embereket az életedből, hiszen csakis a jó emberek visznek előre (ez hazugság), meg persze a kétszáz gyertya az éjjeli szekrényeden. Aztán három hónap múlva jön a másik trend, és kövesd azt, a többi holmi meg kuka, mert ugye materialista gondolkodás és gyűjtögetés csak úgy megy mindenkinek a saját vagy épp a szülei zsebéből. Már nem trendi a kaktusz, bázd, így jártunk, legyen most magnóliás minden, a kaktusz a csóró embereké már, te meg ugye nem vagy az. 
Nem bírom a buborék életet és a buborék bloggereket sem, akik ezekről írnak. Az életben vannak számlák, benzinárak, politikai konfliktusok, természeti katasztrófák és túlélésért kolduló gyerekek, akik a tízmillió égősor egyikének árából  minimum három napnyi élelemhez tudtak volna jutni. Sorry not sorry.

A három mondatos recenziós bejegyzéseket író könyvbloggerek

Én is írok recenziót, láthatjátok, olvashatjátok őket a blogon, szerencsére az utóbbi időben egyre többször. El is mondom róluk tisztességgel a véleményem, mert bár kapom a könyveket, és ezt nyíltan fel is vállalom, nem vagyok hajlandó csupa szépet és jót írni róla, ha egyszer vannak hibái. 
Amit viszont egyre több helyen látok, az a semmitmondó recenziók, amiknek a lényegi tartalma
- köszönés
- a könyv tartalma
- "Izgalmas, jó könyv, szép személy- és tárgyleírások, mindenkinek ajánlom" 
- megrendelés linkje
és ennyivel be is van fejezve. HOGY? Ha már megtisztel egy kiadó, hogy küld neked könyvet (vagy beszéljünk bármilyen termékről), akkor legalább mutasd meg, hogy valamit ért az olvasás és lett szókincsed, majd próbáld meg ezt hosszú, a könyvhöz kapcsolódó összetett mondatokban bemutatni. Mert az, hogy "jó volt, mindenkinek ajánlom" az összes könyvre ráhúzható, és csak azt mutatja, hogy valószínűleg el sem olvastad.
(De lehet én írok rosszul recenziót, és igazából csak ingyen reklámmal kellene telepakolnom a blogom meg eladni a lelkem. Ki tudja.)
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
A "mindenről írok, de amúgy semmiről" típusú bloggerek

A Felegánsokkal szoktuk megtalálni az ilyen bloggereket valamint a bejegyzéseiket, és  persze jól meg is tárgyaljuk őket, mert némelyik tényleg röhej. Képzeljétek a szitut: rátaláltok egy gyönyörű, tényleg meseszép blogra, igényesség és grafika a maximumon. Vidáman beleolvastok az egyik bejegyzésébe, melynek címe érdekesen hangzik - és a végére ugyanolyan rejtély maradt, hogy mire is gondolt a költő. Mikor ír, de a semmiről ír lényegében, ráadásul általában tő mondatokban, ami egykoron nekem is szokásom volt (őszinte vallomás), csak közben fejlődtem annyit, hogy rájöjjek, milyen irgalmatlanul is idegesítő az ilyen. Szóval ha már találtál egy témát, akkor az feleljen meg a magyar történetmesélés / elbeszélés szabályainak, miszerint
- bevezetés
- tartalom
- esetleg csattanó
- esetleg tanulság
- befejezés
Kösszentyű. 

A "mindig ugyanaz a témám, szezonálisan" bloggerek

Na, meg hát ez is. Én értem, hogy vannak olyan témák, mint pl. a karácsony is, hogy millió dolgot lehet róla írni, minden évben van aktualitása, ezzel egyáltalán nincs is gond. A probléma onnan adódik, hogy lényegében UGYANAZOKAT  a bejegyzéseket írod meg évek óta, és csak én vagyok az, aki nem érti, hogy ennek mi értelme? Mármint basszus, vannak linkek, ha emlékeztetni akarod a követőidet, nosztalgiázni mondjuk, akkor bumm, másold be a közösségi oldalaidra, és olvastasd velük újra, esetleg írd át, de nem értem, minek minden évszakban reggeli és/vagy esti rutint leírni, mikor ugyan mi tudna azon változni, hogy reggel felébredsz szájszaggal, elmész fogat mosni, pisilni, megfőzöd a kávéd és esetleg megágyazol? 
Tény, így nehezebb új és friss, kreatív témákkal előrukkolni, én is szenvedek, de no fucking way, hogy háromhavonta ugyanazokról a dolgokról rizsázzak, csak más szórenddel. 
Jó példa erre Kalyn Nicholson Youtuber, akit nagyon szerettem, meg szeretem is a személyiségét, csak épp képtelen vagyok több "Morning Routint" végignézni tőle, mert van vagy 200. (Akkor ezt most el is neveztem Kalynizmusnak). 

A "jóleszazúgy" bloggerek

... aki teljes mértékben tesz arra, hogy kis vagy nagybetűkkel ír, egyáltalán ugyanolyan típusú szövegtípussal-e vagy sem. Akit nem érdekel, hogy az egyik képe kicsi, a másik hatalmas, a harmadik tiszta szemcsés, a negyedik meg totál elmosódott. Akinél nincsenek bekezdések vagy tagolások, sem a blogfelületén bármi értelmezhető. Nem azt mondom, hogy mindenkinek webdesigner-nek kell lennie, vagy techzseninek, mert a szövegszerkesztés azért nem egy olyan hű de nagy feladat, inkább csak arról, hogy valaki nem akar tovább fejlődni, vagy a magyar helyesírás alapjait figyelembe venni. Ezt pedig egy olyan nyelvtan-nácinak nézni, mint én FÁJ.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól kiadni mindezt magamból. FANTASZTIKUSAN ÉRZEM MAGAM, JUHUU. Ha valakit megbántottam, sajnálom, ez az én véleményem, a tied lehet más, meg is írhatod  Instán, Facebookon vagy Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a bejegyzés, hogy később gyorsabban visszataláljatok hozzá. Kommentárban pedig írhatjátok mi az, ami a ti idegeiteket készíti ki egy blog esetén, őszintén kíváncsi vagyok rá. (Nincs kizárva, hogy arról is írok egy külön bejegyzést. Hmm, ha alázásról van szó, milyen motivált vagyok, aztamindenit.)

A héten jön még egy egyetemista bejegyzés is - ha nem leszek lusta, és nem borít el egy csomó meló - , az se lesz piskóta, úgyhogy csókcsók csibéim, legyen szép hetetek. 
augusztus 29, 2018 5 comments
Ha volt már kaotikus hetem, akkor az egyértelműen a mostani volt. 3 órányi sorbaállás a határon, szoba újrameszelése, az életem dobozokba pakolása, haláleset, rokoni-baráti összejövetel, egyik városból a másikba való rohangálások... K-Á-O-SZ! Ezért is örülök, hogy az Insta (@neverhoodsdiary) új funkcióját kipróbálva izgi kérdéseket kaptam tőletek, melyeket a mostani bejegyzésben tudok megválaszolni, hiszen írhatok bejegyzéseket, az ilyen Q&A-k is segítenek abban, hogy olyan témákat érintsek, amik titeket érdekelnek. Te jó ég, milyen hosszú lett ez a fenti mondat, aztaleborult hétmeganyóc. Hogy kerüljem a hosszú és felesleges bevezetőket, meg a kilométeres mondatokat, vágjunk is bele. 

Melyik könyves szerelmi szálnak örültél volna a saját életedbe átültetve?

Jóég, mindnek? :'D Stephanie Perkins: Anna és a francia csók egy brutál romantikus, és valódi szerelem kialakulásának a története, azt bírtam volna gond nélkül :D Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? óta várom, hogy a repülőn vagy buszon egy cukkermukker hapsi mellém üljön, és a hosszú út alatt egymásra találjunk, J. A Redmerski: A soha határa pedig szintén a reménytelenül, titkon romantikus irányba sodort. S bár imádom Simone Elkeles Perfect Chemistry sorozatát, azért a barátaimat szeretem élve és nem agyonverve, vagy a haditengerészetről hazavárni néhanapján. 

Mióta foglalkozol fotózással? És milyen technikát használsz?

Nagyon sok fotózással kapcsolatos kérdést kaptam, aminek végtelenül örülök, és ezért is szólok már jó előre: augusztusban érkezni fog egy átfogóbb bejegyzés tőlem ebben a témában, juhuuuu! De hogy a kérdésre is válaszoljak: körülbelül 8 éve foglalkozom vele, de a tavalyi évig ténylegesen csak hobbi szinten, a saját és a környezetem szórakoztatására, barátnők szebbnél szebb profilképeinek elkészítésére, családi események dokumentálására, stb. Analóg fotózással kezdtem, régi filmes gépekkel, melyet nagyon szerettem, azonban jött az a szint, mikor már nem éreztem elégnek azt a 32 képkockát hosszú távon, és nagyon-nagyon szerettem volna egy komolyabb, profibb gépet, amivel akár 10 évig is ellehetek. Az összes, kb 10 évig spórolgatott pénzem ráment a jobb gépre és a még jobb objektívre, de életem egyik legjobb döntése volt a Canon 760D megvétele. Ő az én kis bébikém. 

Hogyan szerkeszted a fotóidat?

Tessék, mondtam, hogy fotós kérdésekkel lettem elárasztva. Instagramra VSCO-ban szerkesztek, majd AirBrushban fehérítek és korrigálok, ha még szükséges. Konkrét fotózások alkalmával és a blogra azonban a Lightroom az én miatyánkom, 3 hónapja tanulom kezelni, teljesen autodidakta módon próbálok rájönni a funkcióira. Ott is elsősorban Presetsekkel, melyeket online lehet letölteni vagy megvenni. A VSCO filtereit is le lehet tölteni egyes oldalakról, melyeket aztán LR-ben fel lehet használni, de hogy őszinte legyek, elég nyomik. :D Jelenleg leginkább a kísérletezés megy képszerkesztés terén. 
Ja, és Instastoryban VSCO - HB2 filter, imádomszeretem, le nem váltom. 
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2018 Minden jog fenntartva!
Kik inspirálnak a blogolásban?

Vicces, hogy ezt pont Sára kérdezte meg, aki az egyike volt azoknak, akiket már akkor is követtem, mikor a Neverhood's Diary még ötlet sem volt, és imádtam a(z akkori) blogdizájnját (is), ahogy ír és a témáit. Őszintén furcsa, és még mindig örömteli érzés, hogy ma már a barátomnak hívhatom, és köszönhetem neki a felegáns team-et, hiszen ha ő nem ajánlja fel, hogy menjek velük a Cosmo Blogger Day-re, akkor nem valószínű, hogy elzarándokolok az agyonsminkelt-kisestélyis tömörülés helyszínére. Szóval a Metaforaszennyezés egy komoly inspirációs pont mai napig. 
Az utóbbi időben kezdem felfedezni a magyar bloggereket-influencereket, meg a borzasztóan rossz magyar bloggereket-ifluencereket is :DDDD Utóbbiak is inspirálnak, hogy milyen NE legyen egy blogger, de őket azért egyelőre nem dobnám a vonat elé aztán egyszer Jeffree Star módra kiöntöm a teát ;). A jók közül viszont Kamit, a Behind My Makeup szereksztőjét emelném ki, akit az Instagramon fedeztem fel, és mind az írásai, mind a témái, és mind a nyitott és igenis őszinte stílusa brutálisan inspirálóak. Azon kevés influencerek egyike, akiknek simán hiszek, és sokkal nagyobb elismerést kellene, hogy kapjanak. 
Akik meg a barátaim és inspirálnak is, meg nagyon szeretem őket, az a Felegáns csapat, mert mindegyikük külön karakter és mégis sokkal értelmesebbek a koruknál, Virág a Never let me go-tól, aki egyszerűen brutálcuki még mindig, és Fanny, akinek az elhivatottsága sokszor motivál a rosszabb napokon. De ide sorolhatom könyves berkekből Teklát is, vagy lifestyleból Fanni-t (@fannilikes), Crissyt, aki sokszor ösztönöz a pozitív véleményeivel, amiért mindig hálás vagyok.
Hosszú a lista, a külföldiekbe bele se mentem, de az biztos, hogy a reális életszemléletű, és értelmes összetett mondatokban írni tudó emberek mindenképp inspirálnak a hétköznapokban is.

Van kedvenc Youtubered?

Nagyon hadilábon állok jelenleg a Youtube-bal. Meguntam. Nem köt le. Sok a hülye. Míg korábban egész estéim elmentek az új videók azonnali levadászásával, manapság heti 1x-2x nézek rájuk, vagy ha érdekes a téma, aznap este, de elfáradtam vele meg teljes időpazarlásnak érzem. Akiket követek és nézem is a videóikat, az Shane Dawson, ő most azért elég nagy köröket fut, mert egyedi és jó mély témákba nyúlkál bele, néha ránézek Garrett Wattsra, meg az Adams tesókra, akik ugye egy bandát képeznek így. Szintén jöhet néha napján egy kis Jeffree Star féle odamondós, mindenkit kibeszélős videó, valamint akiket nagyon-nagyon szeretek, és tényleg bármikor lekötnek, az a TryGuys. Őket nézegetem, de konkrétan kedvenc Youtuberem nincs. 

Van valamilyen fotós tanácsod?

Sose lehetsz elégedett. Erről pont két hete beszélgettünk egy fotós sráccal, aki szintén megerősítette bennem azt, amit már eddig is tudtam: ha egyszer azt mondod, hogy na, ez így tökéletes és hibátlan, és pár órával később se akarnál rajta semmit alakítani, akkor nem vagy igazán elhivatott. Egy magát komolyan vevő fotósban mindig ott kell lennie a gondolatnak, hogy "fhú, ez most így jó, meg a célnak megfelel, DE!". Ezzel pedig csak egyezni tudok. Én általában az összes képemet újraszerkeszteném már, amiket publikáltam valaha bármilyen felületen, vagy újrafotóznám, stb.

Köszönöm a kérdéseiteket, remélem elfogadható választ tudtam adni rájuk :D A héten már nagyon szeretném befejezni a Morgan Matson Páratlan nyarát, de úgy tényleg nagyon fejezném már (...), aztán meglátjuk, mennyi időm lesz a Tumblr-Pinterest-Minimal szobám kialakítása közben, úgy, hogy az unokahúgom is épp itt lohol a nyakamba, hogy menjek már vele rajzolni. 

Nektek hogy telik a nyaratok? Hogy bírjátok ezt a kánikulás-viharos időjárást? Kövessetek Instán, Facebookon és Moly.hu-n, Pinteresten pedig menthetitek a nektek tetsző bejegyzéseket a későbbi gyorsabb visszakeresés érdekében.

Csibeölelős:
július 23, 2018 1 comments
Augusztus van, és még nem az egyetemmel foglalkozunk? WHAT? WHY? Megőrült a bloggerina? Hát hogy képzeli?
Megőrültem bizony, és oly' csodás ez az érzés. Az agyamra ment a meleg, de őszintén: melyikünkére nem?

Amúgy keep calm, lesznek egyetemista kezdő és haladó bejegyzések, kicsit máshogy, mint előző években, nagyon pici türelmeteket kérem még csupán. VISZONT! WHOAAAA! Ha követtek Facebookon és Instán, akkor kétmilliószor elmondtam, hogy voltam táborba, érdekes és szupikanyuszika wat, ez a leírás még engem is meglepett volt. Felnőttfejjel sokkal több mindent észrevesz és megtapasztal az ember jánya, így jártam én is. Egyik hülyeséget követtem el a másik után, így nem meglepő, hogy bejegyzés kreálódik nagyszerű tapasztalataimból és meglátásaimból.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
Ha táborba nem is jársz már, vagy még sosem voltál akkor menjél szépen, a lista érvényes a nyaralásra, hosszabb osztálykirándulásokra és a baráti társasággal való kiruccanásra is. Leszögezném gyorsan, hogy azért nem minden velem történt meg, azonban azt már régebben ecseteltem, hogy 7 éves koromtól kb 18-ig minden nyáron legalább 2 táborban megfordultam, szóval nem semmi dolgokat lehetne összeszedni a "mit ne csinálj" listámra. Most viszont csak maradjunk az utolsónál. Mert minden mélypontja és fellegvára mellett Cseri nem volt rossz. Cserit szeretjük.

Mit NEM tanácsos táborban csinálni:

NE gyere össze már legelső nap a kiszemelteddel


... mert aztán végignézheted, hogy még pár lányt fűz az orrod előtt. Öhm, szóval, egy kis magyarázat ehhez: táborokban mindig teremtődnek fellángolások és kölcsönös szimpátiák, tábori párok nélkül nem is tábor a tábor. Ráadásul a szerencsésebbek még közel is laknak egymáshoz, más táborok viszont határokon nyúlnak át, értsd: rohadt messze laktok egymástól. Plusz ellenérv a gyors összejövésnek: túl nagy lesz az érzelmi kötelék, nem fogtok mással ismerkedni a táborból, csak egymás szájában lesztek végig, ami megint nem túl szerencsés opció. 

Szóval ha már valaki megdobogtatja piciny lelkedet, és esetleg, teljesen valamilyen fatális módon viszonzott a dolog, akkor azért adj neki pár nap egyszerű ismerkedést - mert amúgy tábori szokás, hogy minden pár valahogy utolsó estére talál egymásra. Ami megint hülyeség. Hagyjátok egymást élni, Ámen :D vicc, ha valakivel tényleg egy hullámhosszon vagytok, akkor ti szabjátok meg, mit akartok igazán #fúderomikvagyunkma wtf még magamat is megleptem most, de komolyan

A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
NE teregesd ki az életed már a legelső hozzád szóló személynek

Lehet ez csak én, de általában ha már legelső nap összebarátkozok valakivel, a harmadik nap után már magasról teszünk egymás fejére. I HAVE NO CLUE, WHY. Mindenhol így járok, az első tábori haverommal mindig külön visz minket a tábor szelleme. Nyeh, evvan. Viszont tényleg nem kell a legelső szembejövő embernek kiteregetned a teljes életedet, mert 1. nem biztos, hogy fogja érdekelni, 2. nem tudod mekkora kamugép 3. ebből adódóan nem semmi pletyókat indíthat ellened. Barátkozz normális sablon keretek közt, és ha valakivel tényleg bizalmasan, félrevonulva tudtok beszélgetni, akkor az táborozás után is fennmaradó #friendshipgoals. Mert létezik. 


Próbálj meg NEM felindulásból problémát generálni #nekavarjszart



Höhö Igen, szóval, nem kell itt bosszúállóskodni, a tábornak egyszer úgyis vége lesz, felesleges plusz problémákat generálni, letraumatizálni egy életre személyeket, elég, ha azokat leküzditek, amik aktuálisan vannak. Ha te azt állítod, hogy xy és zzs egymás mellett ültek az egyik foglalkozáson, az később már úgy fog visszatérni, hogy egymás ölében romantikáztak. Ez full komoly, lehet kis számú a tábor, vagy több 100 tagú, a pletykák gyorsabban terjednek, mint faluhelyen. Márpedig utóbbi is sebes, volt 20 évem kitapasztalni.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
NE nyomulj

Könyörgöm, csak ne. Az agyam kiég a túlságosan bevágódni vágyó személyektől, egyszerűen felmegy a vérnyomásom. Értem, hogy egyeseknek nehezebb a beilleszkedés, visszafogottabbak, ezzel az égvilágon semmi baj nincs. De mikor az illető elkezdi produkálni magát az egész társaság előtt, vagy klikkekhez próbál csapódni, esetleg csendesen megbújik a barátok mögött és összeszed minden apró információ, attól megkattanok. Az ismerkedést nem lehet erőltetni, trükközni, egyszerű közvetlenség és beszélgetés kell hozzá, a többi mindig alakul magától. De ha te egy szanyagép vagy, vagy totális panaszáradat, vagy épp olyasmibe szólsz bele, amihez az égegyadta világon semmi közöd, akkor ne csodálkozz, hogy senki nem fog megkedvelni. 

NE legyél randiguru

Jól érzitek, ez storytime :D Szóval, ha már úgy esett, hogy mégsem a nagy Ő-t találtad meg, vagy csak a nagy barátot, akkor maradjatok is ennyiben. Ne, véletlen se te hozd össze más lányokkal/fiúkkal, mert postagalambként végzed. Belekerülsz egy olyan kapcsolatba, amibe már így is ketten vannak, és bár ifjabb serdülő korban érdekesnek tűnhet, hogy mindenki benned bízik, felnőtt fejjel már marha irritáló, hogy te vagy a villámhárító egy - ismétlem - olyan kapcsolatban, amihez semmi közöd. Csakis és kizárólag te jöhetsz ki rosszul az egészből, szóval lépj hátra és foglalkozz a saját ügyeiddel, barátaiddal, táborral, a galambok meg szedjék szét egymást a te közreműködésed nélkül.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
NE csak egy ember kössön le

Szuper, ha találtál egy olyan barátot, akivel egy hullámhosszon vagytok, éjszakákba nyúlóan tudtok beszélgetni, vagy tudod, hogy a tábor után is tartani fogjátok a kapcsolatot. De. Ez egy tábor. Van eleje és van vége, vannak benne más emberek és más érdekes személyiségek. Haverkodni, kapcsolatokat teremteni nem csak lehet, hanem muszáj, mert ez lenne az egésznek a lényege. Szóval bátran menj és ismerkedj, akár az ott "talált" barátoddal együtt. 
Az is megeshet, hogy alapból jó baráttal együtt mész az adott helyre, akkor pedig ez az aranyszabály fokozottan érvényes. 

NE gabalyodj össze az egyik tábori vezetővel

Nem velem történt, de nem is kommentálnám bővebben.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
NE menj felkészületlenül

Ha 10 napra mész, ne csak 10 felsőt vigyél, vagy 5 zoknit, vagy mittudomén. Idén történt először, hogy a meleg miatt szinte mindegyikünk napi szinten két napra tárolt ruhát elhasznált, és a tábor felétől újrafelhasználást hirdettünk az addigra már kissé izzadt, gyűrött cuccainknak. Tipik példa mikor már nem anyád pakol helyetted, te meg nem gondolkodsz, mert minek, az luxus. Szóóóóval, csekk az előrejelzést és úgy készülj fel a kánikulára vagy a tomboló viharra. Én utóbbira nem készültem, kicsit hüvi volt, meg szarrá áztunk, de nem volt rossz, na. 

NE haraggal válj el

Lehet, hogy soha többé nem látod az illetőt, sőt, igen nagy rá az esély, de épp ezért nem éri meg csatározni. Beszéljétek meg a problémákat, ha voltak, vagy egyezzetek ki egy tiszta lapban, sosem tudhatod, mikor hozza úgy az élet, hogy pont egymásra tudtok majd támaszkodni. Fogja úgy hozni,  az élet egy kiszámíthatatlan köcsög, komolyan mondom.
A bejegyzésben található képek @neverhood tulajdonát képezik! / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
Legyen elég ennyi, mert így is marha hosszú bejegyzést kreáltam laza 20 perc alatt. Kicsit belelendültem, no. Ez is csak azt jelzi, hogy I'M BACK BITCHES és imádom, amit csinálok. Ha nem is veszitek véresen komolyan ezt a bejegyzést, azért remélem magatokra ismertetek vagy legalább megmosolyogtatott titeket. 

Ti mivel egészítenétek ki még ezt a csöpséget? Jöhetnek a saját tapasztalatok, sztorik, vicces szituk, higyjétek el, láttam már nagyon sok mindent, szóval csak bátran, nyűgözzetek le. 

Írjatok kommentárt itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is, nagyon kíváncsi vagyok a ti táboros/nyaralós eseteitekre. Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót instastoryból tudhattok meg először :)

Csókoltatom a csibecsaládot:
Aktuális heti videó: @neverhood_

https://www.youtube.com/watch?v=UTQHGyyF1jM

Tábor VLOG:  @neverhood_
augusztus 06, 2017 No comments
Elkezdtem írni egy nyárias témájú bejegyzést, de aztán bedobta a Youtube a 2CELLOS - Game of Thrones feldolgozását, és bár valószínűleg én vagyok a földkerekségen az egyetlen ember, aki nem nézi a híresen hírhedt sorozatot, a zenéje azért OMFG. Eléggé imádom.
S bár azt a nyári bejegyzést is megkapjátok majd, ma még a múltamban és a jelenemben vájkálunk egy kicsit, mert erre érzek késztetést.

Szóval az ELSŐ és a MÁSODIK rész után valahol 2016 áprilisánál tartottunk. Jött az "újra szabadulnom kell" életérzés, ami egyébként elég rendszeres nálam, így fogtam magam, és életemben először, teljesen egyedül felutaztam Pestre. nekünk Szegedről az fent van Mondanátok, "aha, nagy kaland", de nekem tényleg az volt. Leiner Laura: Nélküledje aznap jelent meg, szóval tutira beprogramoztam az ottlétet is, mert hát azért tudniillik, az életben nem voltam még dedikáláson meg semmi könyves eseményen. Már a megérkezésem is bénázással indult: tudtam, hogy ott van a Nyugati mellett a Westend, szóval el is indultam - a kijárattól balra. BALRA. Mert a hülyelány nem nézett térképet, minek az, áááh.  
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
Kisebb fel-le sétálgatás után megtaláltam a nevezett épületet a bejárattól JOBBRA, szóval a kis Starbucksos pohárkámmal úgy véltem, elgyalogolok a Parlamentig. A városiaknak messzinek tűnhet, de nekem sose volt bajom a sétálással, szóval szépen meg is indultam a körülbelül kinézett útvonalon. Valami körforgalomnál kezdett derengeni, hogy szerintem már megint elcsesztem. Jepp, kikötöttem az Oktogonnál. Ott feladtam a nagy városvándorló álmaimat, vettem egy napijegyet, lementem a metróba, és onnantól végighawaiiztam a kirándulásomat, felvéve a nagyvárosi ritmust.

A dedikálás - ha jól emlékszem - hivatalosan délután kettőkor kezdődött, de én már egykor sorba álltam, és marha jól tettem: így kb fél órát kellett várnom, és már teljesen meg volt bennem, hogy mit mondok Laurának, de aztán mikor megláttam, totál  lefagytam. Úristenúristenúristen, hát itt ül előttem Magyarország jelenleg legsikeresebb kortárs magyar ifjúsági szerzője, hát mi ez, ha nem álom. Full zavarban voltam, de ő is meglepődött, mikor mondtam, hogy Szegedről utaztam fel csak a könyv miatt. Megkérdeztem, hogy lehetne egy kissé különlegesebb képet készítenünk, mert hát nem vagyok szokványos csaj, ő pedig belement. Hát ilyen volt ez a dedikálósdi. meg lett egy I <3 Zsoltis karkötőm OF COURSE


És így most mondhatjátok, hogy wtf, közös képe már több ezer tininek van, de gyerekek: nekem már az, hogy egyedül, teljesen szabadon mentem fel Pestre, anélkül, hogy bárki fogta volna a kicsi kacsóm és vezetgetett volna a nagy, gonosz városban, az felért egy felnőtté válással. Ott volt az a pillanat, amikor rájöttem arra, amit felétek is sulykolok már-már rendszeresen: nem kell másra várnod, hogy a saját életed éld. Arról nem is beszélve, hogy 20 év tömény Budapest gyűlölet után egyedül járva a várost láttam egy olyan felét, ahol el tudom magam képzelni hosszabb távon.  (so i'm coming soon, baby). Az Erasmusra beadott első lépések után már kezdődött valamiféle változás, ez az út pedig éreztette a hatását rendesen. Tudtam, hogy Krakkóban egyedül leszek, mint a kisujjam, hát nem volt rossz ötlet ráedzeni kissé. Persze attól ez az álomvilág nem maradt meg örökké, visszatértem az egyetemre, jött a vizsgaidőszak, és majdnem visszasavanyodtam az általános állapotba.
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
Majdnem. Merthogy jött egy újabb lehetőség, melyet Erna tutira visszautasított volna. Neverhood viszont élt vele, és akkor már két hónapja Neverhoodként tevékenykedtem az internetes őserdőben. Egy napra visszamehettünk egy helyre, egy táborba, mely nagyon sokat jelentett annó számomra, és ez az apró fényszikra nem csak lángra lobbant, de tarolt. Erna nem ment volna, amolyan "nekem úgysem lehet" stílusban lezárta volna az egészet. Neverhood erre azt mondta, hogy mindenki bekaphatja, beült a majdhogynem 3 vadidegen fiú mellé, és robogott felfelé az országban. Ott voltak azok az emberek, akikkel nem találkozhatok a hatalmas távolságok miatt, de a mindent jelentik számomra. Akik először mondták, még három éve, hogy egy hihetetlen, pótolhatatlan és teljesen zakkant csaj vagyok. és ezt pozitív értelemben, odafigyeljé' Ahol életemben először nem fura és elítélő fejeket kaptam a viselkedésemre, hanem teljesen pozitív fogadtatást. Egy hely, amely a sokadik, de nagyon fontos otthon jelenti számomra, ezért nem is árulok el róla többet. Az az energialöketet, melyet az az egyetlen nap adott, még most is érzem, és alig várom, hogy újra feltöltődjek, már csak hetek kérdése. Bár nem lesz ott egy fontos ember, és nem fog a nyakamba ugrani, attól még lélekben ott lesz velem. A lényeg pedig: Cseri, ha törik, ha szakad, de érkezem.

Két fontos momentum a tavalyi évemből, mely két külön helyre fókuszál, és két külön nagyon fontos tanulságot hoztak. Pest és az egyedüllét pozitívuma, Cseri és a saját magam elfogadására törekvés. Hogy úgy éljem az életem, ahogy én akarom, ne pedig mások vagy a társadalom elvárásának. Ragadjam meg a lehetőségeket, mert igenis megtehetem, bárki megteheti, nem vagyok én egy szállal sem rosszabb ember, mint a "többiek". Valahol tavaly nyáron jöttem rá, hogy én igazából 20 évig semmit nem csináltam. Vegetáltam meg éltem, de nem csináltam semmi olyat, ami maradandó nyomot hagyna. Tényleg nem emlékszem semmi úristendefontos momentumra. Költői túlzásnak tűnhet, de az, hogy egyes emberek kiléptek az életemből, és levegőhöz jutottam, ráadásul elkezdtem yolo-zni ("sz*rni bele, egyszer élünk"), a legjobbat tehette velem. Ugyan a folyamat még akadozott, de már tudtam, hogy alkalmanként muszáj kiszakadnom arról a helyről, ahol megragadtam, ilyen a személyiségem, kissé menekülő, de célért menekülő. Azt is fel kellett ismernem, hogy nyugodtan mehetek, ha így érzem. Másnak talán ez teljesen egyértelmű, de én mindig maradtam, akármilyen rossz is volt a helyzet, a család is egyes helyzetekben elég rövid pórázon tartott, lévén, én vagyok a család kicsi lánya,  én magamra inkább mindig feketebárányként hivatkoztam és jaj, mi történhet velem. Tudjátok, lesznek idők, mikor tényleg kénytelen is leszek maradni, mikor nem léphetek le csak úgy, ha kedvem szottyan. Én nem a problémák elől menekülök el, nem a mások okozta helyzetek miatt, hanem csakis és kizárólag a saját magamnak okozott, saját magam által kreált problémákat oldom meg így. Mert bizony azzal, hogy lelépek, van időm átgondolni, megvizsgálni, önmagamban letisztázni, hogy mi a fészkes fene van. Ez pedig ugyanazon a helyen egyszerűen nem megy. Fú, nagyon Oraveczesek vagyunk ma, i'm so fucking sorry, néha elragadtatom magam a filozófiai mélységekkel. 
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
Persze a végső nagy agymosás ősszel történt, erről azonban egy következő részben írok, mert az tartalmas lesz, mint a magyar káromkodási szokások, meg valószínűleg marha hosszú, örüljetek most ennyinek, én is örülök, hogy érdekelnek a kis hülyeségeim titeket. Köszikepuszika.

BLOGHÍREK: 
Úgy döntöttem, hogy lesz pár változás a blog menetrendjével kapcsolatban, részben mert kissé elfoglaltabbá váltam, részben pedig egyszerű praktikusságból.
- Ezentúl NEM lesz KÜLÖN BEJEGYZÉS a VLOGRÓL. Minden aktuális heti vlogot a VASÁRNAPI BLOGbejegyzéshez kapcsolok, ahogy már itt is látni fogjátok odalent, a pesti kirándulós videót. 
- A régebbiek is össze lesznek olvasztva az aktuális blogbejegyzésekkel, így azokat a VLOG fül/cimke alatt levő bejegyzéseknél találjátok.
- A VLOG ezentúl SZERDÁN jön, amit a Youtube csatornára feliratkozva így előbb megnézhettek, de Molyra, Instára és Facebookra is ki fogom tenni az aktuális linket. 
- Instán az egyik feltöltött képem alatt KÉRDÉSEKET tehettek fel, melyet a közeljövőben az egyik vlogban megválaszolok. Lehet könyves, személyes, bloggal vagy a tanulmányokkal kapcsolatos, bármi jöhet, érkeztek is már kérdések, nekik nagyon köszönöm, remélem még többen írtok.
- Visszafognak térni a könyv véleményezések is, újra van egy kis időm olvasni, ráadásul beújítottam pár aprósággal, szóval nyugika, jön az alázás vissza rendesen, ti olvasni, én meg írni imádom, szóval mindenki boldog és heppili evör áftör.
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
Hát ennyi lenne mára, szerdán új vlog, vasárnap pedig újabb bejegyzés. Addig is Instán követhetitek, merre járok, Facebookon a fontosabb infókat, és Molyon az eszetlenkedéseinket a többi bloggerrel. Most pedig húzok hajat mosni, mert elfelejtettem, hogy már 3 órája rátettem egy tojásos-olajos pakolást, tapsotnekem, nem vagyok bjutiguru.
Csók a csibecsaládnak:

Aktuális heti VLOG: @neverhood_


július 09, 2017 No comments
A múltkori bejegyzésben már emlegettem, hogy egyedül utazni nem ciki, sőt, kifejezetten érdemes, és kell is. Egy igazi független fiatal nem vár másra a saját boldogságáért, és ezt annyiszor el fogom ismételni nektek, mint a rohadt TeleShoppos reklámot szokás a tévében. Azt is kiemeltem viszont, hogy nem kell Párizsba, vagy a világ végére menni, elég néha a szomszéd településre is átnézni. 

Megpróbáltam összeszedni 6 olyan magyarországi helyet, melyek meglátogatása során sem kell feltétlen csődbe vágnod magad, viszont kulturális és fizikai feltöltődést is jelenthetnek. Meg persze király képeket lehet csinálni, nem elhanyagolható tény, lehet pakolni Instára.  

A lista persze nem teljes, számos gyönyörű, de rejtett kincs lapul még az országban, amik felderítésére még a google-ben is mélyre kell ásni, én csak pár kedvencemet írom most le. Ahol jártam, azt külön kiemelem majd, elmondva így a véleményem, de amúgy piszok nehéz volt az ország minden tájáról érdekességeket összeszedni, szóval becsüljétek ám meg nagyon, hogy vagyok nektek ;) pojééén. A nevekre kattintva képekre bukkanhattok, így megkönnyítve a keresést, a bejegyzések alatt pedig a "térkép"-re kattintva google map vár rátok.
Az utóbbi időből a kedvenc képem.
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
1. Wenckheim-kastély, Szabadkígyós

Számomra ez egy tipikus tündérkirálylányos kastély így képek alapján, ne kérdezzétek, miért. Igyekeztem utánaolvasni, és a jelek szerint renoválás alatt áll néhány szárny, viszont a kertjét dicsérik, mint az állat, szóval aki sétálgatna egy jót egy nem épp kánikula fűtötte délutánon Békéscsabától pár kilométerre LEFELÉ (mindjárt elmondom, miért emelem ezt ki ennyire), annak nagyon jó kikapcsolódás lehet. Aki pedig olyan elmebeteg, mint én, hogy szereti a katasztrófaturizmust, annak BCsaba MELLETT, Gerlában is van egy ugyanúgy Wenckheim-kastélynak nevezett épületegyüttes, mely már romosan áll. A nem nagy távolságok miatt szerintem megéri mindkettőt meglátogatni, nekem nagyon a nyári bakancslistámon vannak ezek a helyek. Mármint most komolyan: melyik tisztességes, sokat olvasó lány nem képzelte már el magát párszor kastélyokban sétálgatva? Naugye.
térkép

2. Szentendre + Visegrád

Fúú, ez is nagyon bakancslistát ügy, Szentendréről láttam képeket kb. egy éve, és azóta nem akar kimenni a fejemből ez a város a látványosságaival. Imádom az ilyen szűk kis utcás településeket, ami inkább a völgyesebb szláv településekre hasonlít, és mivel Szentendrén igen nagy számban élnek a szerbek, így nem véletlen a város építészete sem. Kicsit Krakkóra hasonlít, az pedig tudjátok, hogy a szívem nem hogy csücske, de közel fele. Egy napra tutira megéri elnézni, ha esetleg pedig valaki unná, még mindig átruccanhat a mellette levő Visegrádra, amit szerintem külön be sem kell mutatnom a Duna-kanyarával és a Várral, az idegenforgalmi irodák orrba-szájba nyomatják, a törikönyvek meg pláne. 
térkép
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
3. Keszthely

Szögezzük le: az életben nem voltam még a Balaton környékén sem, szóval balatonizmusból totál bukó vagyok. Azonban álmodozni tudok, kastélyokról pláne, szóval jöttem egy újabbal, a Festetics-kastéllyal, és komolyan, ha ebbe az épületbe nem szeret bele valaki már a képek láttán, akkor soha semmibe nem fog. Pazar és hatalmas, ráadásul látogatható. A tükörterem az egy nagy betűs OMFG, és ilyenkor jövök rá, hogy tényleg nem kell Bécsig menni azért, hogy az ember különlegességeket lásson.
Ha valaki pedig unja, még mindig szétnézhet a nem túl csúnya városban, vagy lemehet a partra hűsölni. Egy napra turistának lenni ebben a városban szerintem teljesen megéri.
térkép


4. Pécs

Mondtam, hogy próbálok az ország  minden pontjáról helyeket hozni, és bár Pécs nem a tipikus turiváros, jártam már itt, így most saját tapasztalatos sztori jön. 2010-ben Európa Kulturális Fővárosként egész jól kicsinosították a várost, ráadásul számos jellegzetes épülete is van, és ha valaki még ezt is unja, vagy inkább a túrázósabb eseményeket preferálja, az kirándulhat egyet a tévétoronyhoz is, vagy a Jakab-hegyre, esetleg a Kis-tubesi kilátóhoz. Legyünk őszinték, az ország igen lapos, így minden hegymászósabb-túra megoldásnak örülni kell, aztán bírjátok szusszal meg próbáljatok nem eltévedni, mert ez nem a 117 légimentős sorozat. 
Aki viszont tényleg csak a városban bóklászna, az is el tud tölteni egy napot gond nélkül, a főtér a dzsámijával, a Zsolnay-negyed, a székesegyház, vagy akár a Vasarely-múzeum is megéri a látogatást.
térkép
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
5. Fátyol-vízesés, Szalajka-völgy

Nyáron döglünk a melegben, ilyenkor mindenki rohan a vízpartra, és izzadó testek mártóznak egymás mellett a tavakban és a folyópartokon. Valahogy nem meglepő, hogy víziszonyom van egyébként. Szóval, a lényeg: ha nem a tipik turistahelyekre mennél, akkor ajánlom az Eger-Miskolc-Salgótarján háromszögben levő Szalajka-völgyet, és az ott található gyönyörű Fátyol-vízesést. Persze ne egy Niagarát képzelj el, de túrázni és valóban felfrissülni szerintem totál megéri. Ha a közelben laknék, tutira non-stop oda járkálnék, tipikus Neverhood féle szerelemhely a képek alapján.
térkép

+1 Szeged
Csak gyertek, én várlak titeket - ha időben szóltok :D 
@neverhood / Copyright © 2016-2017 Minden jog fenntartva!
Remélem sikerült valamennyit segítenem, tényleg nagyon igyekeztem a városjáróknak és a természet szerelmeseinek is kedvezni, ráadásul mivel tömegiszonyom van, a tippppikus turistáktól meg főleg agybajt kapok, így csakis olyan helyeket válogattam be, melyek nekem/nekünk szociálisan problémásoknak (:D) kedveznek. 
Bízom benne, hogy tudlak titeket motiválni, hogy mozduljatok ki, erre van a nyár, főleg fiatalon, a szabadság egyre kisebb és kisebb lesz idővel, szóval használjátok ki a jó időt, meg a kánikulát is. 

Kérlek, ti is írjátok le a kedvenc helyeiteket, adjatok ötleteket, vagy csak meséljétek el a saját élményeiteket kommentárban itt, vagy Facebookon, vagy akár Molyon is, nagyon kíváncsi vagyok rájuk! :) Instán pedig @neverhoodsdiary néven követhettek, minden velem és a bloggal kapcsolatos infót onnan tudhattok meg először :)
Szép hétvégét és tartalmas kirándulásokat Csibék!
június 25, 2017 No comments
Older Posts

 

  ADULTLIFE  |  MID 20'S  |  MINIMAL  


Blog Archive

  • ▼  2024 (1)
    • ▼  február (1)
      • Az utolsó bejegyzés
  • ►  2022 (1)
    • ►  szeptember (1)
  • ►  2021 (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (1)
  • ►  2020 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (2)
    • ►  április (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (2)
    • ►  október (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (32)
    • ►  december (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (3)
    • ►  április (1)
    • ►  március (4)
    • ►  február (4)
    • ►  január (6)
  • ►  2017 (46)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  május (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2016 (60)
    • ►  december (7)
    • ►  november (4)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (9)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (10)
    • ►  június (7)
    • ►  május (7)

Popular posts

  • 5 nyári program-ötlet, amit igenis csinálhatsz egyedül
    A világ alapvetően úgy van beállítva, hogy van egy párod. 1-et fizet, kettőt kap akciók, kettő vásárlása esetén olcsóbb a termék, két fős...
  • Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye #1)
    Én őszintén próbáltam rá egyet aludni, felfogni, mit is olvastam, végiggondolni minden szavat, amit le akarok írni az értékelésben, de ro...
  • University life (5.) - Hogy éld túl az első hetet?
    Annyira szeretitek ezeket az egyetemi-kollégiumi bejegyzéseket, én pedig annyira szeretem írni őket, hogy az augusztusi kedvenceket kiha...
  • Mit csinálj karanténban? - a kliséken kívül
    Ha kimaxoltad már a pinterestet, beleuntál a nyelvtanulásba, kinézted a Youtube összes videóját és a kenyérsütés is már albán pék módjára...
  • Az emberek furák - avagy a Rossmannban töltött egy hetemről
    Ha a blog instáján (@neverhoodsdiary) követtek, akkor nem meglepetés nektek a mai blogtéma, mert konkrétan végigdokumentáltam Instastoryb...
  • Borító-vizit [2.] - szép és nyeh (majdnem) smacik
    A Várok rád értékelésénél megjegyeztem, hogy már nagyon unom ezeket a hormonálisan túlfűtött YA borítókat, főleg, ha azokban semmi krea...

Ennyiszer néztetek erre

Visitors

BlogLovin'

Follow my blog with Bloglovin Follow

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates